Bakter lámpással
‘A község éjjeliőre nagy komótosan, az utcát járja és olykor elnyújtva, hosszan kántál, szinte zeng: “Nyolcat ütött már az óra”. Viselete báránybőr sipka, jellegzetesen palástszerű, nyersbőr suba és vasalt csizma. Felszerelése bakterlámpa és szekerce. Bére házanként egy kenyér, némi gabona, pár forint, de a városokban már teljes fizetség jár.’
Bakternek általában nagycsaládos, nehéz fizikai munkára már alkalmatlan, érettebb, korosodó férfi állt, ki nemcsak becsületes, de éber is kellett legyen. A bakterség a nyugati középkori városok szervezett közbiztonságának, éjjeli őrségének mintájára terjedt el a magyar nyelvterületen. Az utolsó bakterek az 1930-as évekig teljesítették szolgálatukat.