Borász készlet

• boradagoló
• boros készlet
• mustmérő
• kovácsolt vas
• gravírozott üveg
• tömeg: 5.8 kg

A Klosterneuburgi mustmérő
Nyugat-Európában az l860-as évek elején jelent meg a szőlő gyökerein élősködő, amerikai eredetű tetűfaj a filoxéra. 1872-re, a Monarchia Klosterneuburgi szőlővessző értékesítési és szőlészeti központján keresztül már Magyarországra is elért, ugyancsak végigpusztítva az addig exportképes borvidékeket. Védekezésképpen a tőkéket szénkénegezték vagy kivágták, a fertőzésmentes területekre az ellenállóbb, direkt termő, de gyengébb minőségű szőlőfajtákat telepítették. Így a nemes borszőlők jelentős részében évtizedekig szünetelt a termelés. Ennek okán egyre gyakrabban fordult elő, hogy a mustot cukorral dúsították, a kívánt szintre fokozva alkoholtartalmát. Ekkorra a törvényi szabályozás a Klosterneuburgi, másként Babo-féle mustmérő szerinti, legfeljebb tizenöt fokos must cukrozását engedélyezte. Az engedély megadása vagy megtagadása a vincellériskolai igazgatóság, vagy a kerületi szőlészeti és borászati felügyelőség illetőségéhez tartozott. Az előírások szerint semmilyen körülmények között sem volt szabad musthoz hektoliterenként négy kilogrammnál több cukrot adni.